Az üzemorvosi vizsgálatnak nem az a célja, hogy a munkára jelentkezők közül a legegészségesebb "supermanokat" szelektálja ki, hanem hogy minden olyan körülményt feltárjon, amely a munkavállaló egészségére nézve kockázatot jelent. Az, hogy valaki krónikus betegségben szenved, orvosi kezelés alatt áll még nem jelent alkalmatlanságot. Mindig az adott egyén egészségi állapotát kell nézni, és alkalmasságát az adott munkahelyen, az adott munkakörre kell minősíteni. Alapelv: az egyén munkakapacitása legyen nagyobb, mint a munkahelyi összmegterhelés és igénybevétel. Ebben az esetben alkalmas munkája elvégzésére. Amennyiben az üzemorvosi munkaköri vizsgálat nem alkalmas minősítéssel zárul, az azt jelenti, hogy a jelen körülmények fennállása esetén a munka során későbbi egészségkárosodásra lehetne számítani. Ez nem célja sem a munkavállalónak - bár a döntés elfogadása nehéz lehet - sem a munkáltatónak, mivel munkahelyi egészségkárosodás esetén kártérítési felelőssége van. Alkalmatlanság esetén érdemes áttekinteni a munkakörülményeket, mert amennyiben ezek változtathatók, ha sikerül a munkahelyi összmegterhelést csökkenteni, akkor elérhető, hogy a dolgozó mégiscsak alkalmassá váljon a munkakör betöltésére.
      Az üzemorvosi vizsgálat során az orvos tudomására jutott egészségi adatok a munkáltatóra nem tartoznak, a korlátozások ill. alkalmatlanság okai a vizsgálati lapon nem szerepeltethetőek, azokat a munkáltató csak a munkavállaló előzetes írásos beleegyezésével tudhatja meg. Amennyiben az alkalmassági vizsgálat eredményével bármelyik fél nem ért egyet, úgy 15 napon belül kezdeményezheti annak felülvizsgálatát másodfokon, foglalkozás-egészségügyi szakellátóhelynél. Ha ez a döntés sem elfogadható, akkor munkaügyi bíróság határoz az ügyben.

 

       A munkaköri vizsgálat tehát annak a megállapítására szolgál, hogy egy meghatározott munkahelyen és munkakörben végzett tevékenység által okozott megterhelés a munkavállalónak milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni. A vizsgálat lehet előzetes, időszakos, soron kívüli és záró.
 

Előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat szükséges:

a) új dolgozónál, még a munkaszerződés megkötése előtt. Munkáját ugyanis akkor fogja tudni ellátni, ha arra egészségileg is alkalmas.
b) régi dolgozónál, ha őt áthelyezik így a munkaköre megváltozik. Nem szükséges azonban minden dolgozónál ennek elvégzése, csak akkor, ha a munkavállaló fizikai munkát végez, ha fiatalkorú, nem fizikai munkát végzőknél pedig akkor, ha az új munkakörben a korábbitól eltérő megterhelésnek lesz kitéve.
c) hazaitól eltérő két hetet meghaladó külföldi munkavégzés előtt.
 

Időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálat:

Célja a foglalkozási, a foglalkozással összefüggő megbetegedések, munkabalesetek megelőzése. Az időszakos üzemorvosi vizsgálat során derülhet ki, hogy a dolgozó egészségi állapota még mindig megfelelő-e a munka elvégzéséhez illetve nem alakult-e ki nála a munkavégzésből vagy munkakörnyezeből származó egészségkárosodás, amely időben diagnosztizálva még visszafordítható és nem okoz foglalkozási megbetegedést. Jogszabály (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet) határozza meg a vizsgálatok gyakoriságát.
 

Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat:

a) ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően nem teszi alkalmassá a munka további elvégzésére. Ez többnyire valamilyen betegség kialakulása vagy a korábbi idült betegség miatti állapotromlás, továbbá balesetek miatt szokott előfordulni.
b) járványügyi érdekből kiemelt munkaterületen dolgozónál, ha a következő tüneteket tapasztalja: sárgaság, láz, torokgyulladás, hasmenés, hányás, bőrkiütés, váladékozó szembetegség, fül-, orrfolyás. Ekkor ezen dolgozóknak soron kívüli üzemorvosi vizsgálatra kell jelentkezniük.
c) heveny foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció, eszméletvesztéssel járó vagy ismétlődő munkabalesetet követően.
d) 30 napot meghaladó táppénz esetén
e) ha a munkavállaló munkavégzése - nem egészségi ok miatt - 6 hónapot meghaladóan szünetel.
 

Záróvizsgálat:

Amikor a dolgozó munkáját az adott cégnél befejezte, az üzemorvosi záróvizsgálat által nyílik lehetőség egészségi állapotának rögzítésére. Fontos elvégzése azért, hogy egy esetleges foglalkozási megbetegedés kiderülhessen, annak hiánya pedig a munkáltató számára jelent védelmet a későbbi jogtalan követelésekkel szemben. Ezt a vizsgálatot a következő esetekben kell elvégezni:
a) rákkeltő anyagok 10 éves, benzol vagy ionizáló sugárzás 4 éves expozícióját követően akkor, ha a dolgozó e tevékenységét az adott cégnél befejezte, vagy munkaviszonya megszűnt.
b) idült foglalkozási betegség kockázatával járó munkavégzés esetén (pl. zajexpozíció, amely megfelelő védelem nélkül visszafordíthatatlan halláscsökkenést okoz), továbbá akkor ha a munkavállaló korkedvezményes nyugdíjra jogosító munkakörben legalább 4 évet dolgozott és a munkaviszonya megszűnt.
c) külföldi munkavégzés esetén, ha a munkavállaló véglegesen hazatér.