Foglalkozási megbetegedések

Foglalkozási megbetegedés: azok a betegségek, amelyek ok-okozati összefüggésbe hozhatók a foglalkozással. Fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális kóroki tényezők valamelyikére vezethetők vissza. A munkavállaló optimálistól eltérő igénybevételének következménye. Nemcsak a túlzott megterhelés, hanem az alacsonyabb igénybevétel is okozhat egészségkárosodást (monoton, ingerszegény munkakörnyezetben végzett munkák esetén).

argaiv1579

Diagnózis: Két feltétel együttes teljesülése esetén állapítható meg. Egyrészt maga a betegség, a jellemző klinikai képpel, tünetekkel, másrészt annak igazolása, hogy a megbetegedés valóban a foglalkozás gyakorlása hatására alakult ki. Ha jellegzetes klinikai tünetek ugyan vannak, de a munkahelyi expozíciós adatok alapján a betegség innen nem származhat, akkor a foglalkozási betegség diagnózisa nem mondható ki. (pl. zaj okozta halláskárosodás jelei, de a munkahelyi zajszint határérték alatti. Ebben az esetben a dolgozó halláskárosodása nem a kérdéses munkahelyről származik). A foglalkozási betegség vagy annak gyanúja a hatóságoknak bejelentendő. Ez azt a célt szolgálja, hogy a jövőben ilyen ne történjen meg. Mivel a foglalkozási megbetegedések kiváltó oka csakis a foglalkozásban keresendő (munkavégzés és munkakörülmények), így megfelelő munkavédelmi szabályozás esetén egyetlen ilyen eset sem fordulhat elő.

Bejelentés, kivizsgálás: Jogszabály alapján kötelező (27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet és 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet). Bármely orvosnak aki a foglalkozási megbetegedést vagy annak gyanúját megállapította az esetet jelentenie kell a munkáltató székhelye szerinti munkavédelmi felügyelőséghez. A kivizsgálást a munkavédelmi felügyelőség végzi, a vizsgálatba bevonja a munkáltatót, munkavállalót, üzemorvost, munkavállalói érdekképviseletet, szükség esetén egyéb hatóságokat (növényvédelmi-, élelmiszerbiztonsági hatóságok, ÁNTSZ stb.).

Foglalkozási megbetegedésben szenvedő munkavállaló: Vannak olyan betegségek amelyekkel a további munkavégzés az adott munkakörben lehetetlen, más esetekben a dolgozó másik munkakörbe való áthelyezésére nincs szükség, mert munkáját továbbra is el tudja látni. Mindezek megállapítása üzemorvos kompetenciája, az ennek során végzett munkaalkalmassági vizsgálat alapján dönthető el a munkavállaló sorsa.

Kártalanítás: Igazolt foglalkozási megbetegedés esetén a munkavállalót megilleti. Mivel a megbetegedés a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkakörülmények mellett nem alakulhatott volna ki - ld. Munkavédelmi törvény -, ezért a dolgozó kezelésének költségét,a táppénzes kifizetéseket, az esetlegesen megállapított járadékot végső soron a munkáltatóra terhelik.

Foglalkozási megbetegedések megelőzése: Biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkakörülmények létrehozása szükséges. Ehhez a munkáltató segítséget munkabiztonsági és munkaegészségügyi (üzemorvos, foglalkozás-egészségügyi orvos) szakemberektől kaphat, amelyek igénybevétele egyébként is kötelező. Kockázatértékelést kell készíteni, amelynek során a "gyenge pontok" kiderülnek és intézkedni kell ezek megszüntetéséről. A kémiai anyagok, porok, sugárzások, hő, zaj expozíciójának mérésére lehet szükség. Bizonyos esetekben a dolgozókat védőeszközzel is el kell látni, továbbá hansználatukat meg kell követelni! A munkába lépés előtti előzetes üzemorvosi alkalmassági vizsgálatokkal felmérhető, hogy mely dolgozók nem lesznek képesek megfelelni a munkakör által támaszott igénybevételnek, időszakos üzemorvosi alkalmassági vizsgálatokkal pedig még akkor sikerülhet egy kialakulófélben levő foglalkozási betegség megállapítása, amíg a dolog visszafordítható és a betegség klinikai tünetei nem jelentek meg. Mindkét esetben a munkakörülmények változtatásával - a munka adaptálásával a dolgozóhoz - a munkavállaló tovább foglalkoztatható. Tehát megfelelő műszaki, szervezési, védőeszközös és üzemorvosi intézkedésekkel a foglalkozási megbetegedések megelőzhetők, azok munkahelyi megjelenésére nem kell számítani.

 

 

 

JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval