Az előírás:

 

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 1998. január 1-jétől vezette be munkáltatói feladatként a kockázatértékelést. Kimondja hogy "A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat"
A tevékenység elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi feladat.

 

Célja:

 

A munkavállalók, a dolgozó emberek munkahelyi egészsége és biztosítása érdekében a foglalkozási eredetű megbetegedések és munkabalesetek kockázatának megszüntetése ill. elfogadhatóan alacsony szinten tartása.

 

Lépései:

 

1)  Meg kell határozni, azonosítani kell a munkakörülmény és a munkavégzés esetleges egészségkárosító és biztonságot veszélyeztető kockázatait.

Fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichés, pszichoszociális kockázati tényezők lehetnek, de figyelembe kell venni a munkavégzést (pl. előírások betartása) és a munkakörnyezetet is (pl. klíma, időjárás). A munkavédelem középpontjában mindig a dolgozó ember áll, ezért a kockázatot a munkavállalóra határozzák meg!

 

2)  El kell dönteni, hogy az azonosított, meghatározott kockázatok jelentősek-e?

Ehhez bizonyos esetekben szükség lehet műszeres vizsgálatokra, esetleg további szakértők bevonására (pl. toxikológus, munkahigiénikus, munka-pszichológus stb.), de gyakran elegendő egy tájékozódó jellegű vizsgálat is.

 

3)  A jelentős kockázatok csökkentésére intézkedéseket kell kidolgozni.
Azonnal intézkedni kell a súlyos kockázatok felszámolása érdekében, azaz a közvetlen veszélyt jelentő munkavégzést vagy munkaeszközt, technológiát azonnal le kell állítani. Ugyanakkor célszerű minél hamarabb végrehajtani azokat a gyorsan megtehető intézkedéseket is, amelyek kevésbé súlyos kockázatot szüntetnek meg.  Ha lehet a kockázatot el kell kerülni. Erre már a munkahely, technológia kivitelezésekor, munkaeszközök, munkaanyagok megválasztásakor tekintettel kell lenni. Amennyiben a veszély teljes mértékben nem kerülhető el, törekedni kell a munkavégzés során olyan eljárások bevezetésére amely már a kockázatot már a forrásánál kűzdi le (pl. automatizálás, távirányítás, zárt technológia stb.). A kockázat csökkentésének további módja, hogy a veszélyes anyagot kevésbé veszélyessel helyettesítjük, így ugyanaz a termék biztonságosabban állítható elő. A kollektív műszaki védelmet előnyben kell részesíteni az egyéni védőeszközök alkalmazásával szemben. A kollektív műszaki védelemmel egy tekintet alá esnek a technológia, a munkafolyamatok, illetve a megelőző intézkedések szabályozására irányuló szervezési intézkedések, melyek célja az expozíciós idő csökkentése. Külön figyelmet kell fordítani a sérülékeny munkavállalói csoportokra (fiatalkorúak, továbbá várandós, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, valamint idősödők)

 

4)  A hozott intézkedéseket a dolgozók felé kommunikálni kell és gondoskodni azok betartásáról.

 

5)  A kockázatelemzést legalább 3 évente felül kell vizsgálni. Bizonyos esetekben a jogszabály ennél szigorúbb határidőt ír elő (pl. fokozott pszichés megterhelés-, zaj-, rezgés-, biológiai kockázati tényezők esetén évente). Soron kívüli vizsgálatot kell végezni ha a technológia, munkaeszköz, tevékenység, munkavégzés módja megváltozott, ha munkabaleset, fokozott expozíció vagy foglalkozási megbetegedés következett be.